Egy egyszarvú naplója

1. bejegyzés: Hideg van és fázom....Nen tudo mennyi idő telhette el azóta hogy utoljára szilárd taljt érezhettema pátim alatt de abban biztos vagyok hogy éppen elég régen volt ahhozz hogy most feladjam... A víz hideg és furcsán körül ölele, reményteljesen beltekintek néha és láom ahogy testem fénylika jeges sötét köntös alatt..egy ideg kellemes volt...de most kezdem rosszul érezni magam. Mintha ereimben minden csepp vér megfagyott volna és ezés dfurcs ajeges bűvölettel szorítanának engem is... Ohhh. Legyen már vége...A horizotnon felünik valami....talán egy sziget----talán csak rosszul látok...nem,nem  ez tényleg valami sziget szerű.... Gyreünk huzzunk bele, erősebben kezdek uszni. tetszik hogya remény ennyi enrgiát ad...talán máskor is lehetne használi. A sörényemet erőssen tépázza a szél  és a hullámok néha át csapnak a hátam fölött d a fejemt knt tudom tartania  vízből....most egytől félek...mivan ha véár rám vaalki odalent  mélyben és lehúzz ha lég közel érek? Megfolyt? Megöl? Mi lesz akkor velem...a gondolatimmal....bár akkor már ugyis mindegy lesz....Erre azért elöbb is gondolhattál volna te...te tökfej...Midenestre inkább valami ragadozó mint egy ember... Egészenundorító..valami rá ragdt a lábamra...a fené ért nem akr lejönni..nyálkás és büd9s....MEGÖRÜLÖK TŐLE!....-Tűnj innen hagyj békén...te...te valami...- A hangon erőssen cseng és víz hulmok szerte sztét kapja..és ez a furcsa vízi növény(már ezt is tudom) teljesen ráette magát lábamra...tehát megengedem hogy ott maradjon..lehte neki is jó napja..Hát igen egy olyan lábán mint én ..én is szívesen elidőznék.....nah jó ez talán most hülyén hangzik...Már látoma sziget felfé törkvő fáit és biztos vagyok benne hogy hamarosan a patám iszapos taljba söüpped...akarom én ezt?.....nincs más választásom...Fintotgva lépek a nyálkás iszpba mely rögtön szin te beszippantj a hasított patáimat és szőrőm tiszta mocsok lesz tőle ha egyszer kivergődöm innen....Hirtelen a távolban a patton két árn yat láttok...ez kellet most....Finoman és megfelő kecseéggel szippanotk bele a hű levegőbe.....tehát itt van víz...part...mégtöbb víz..pegazus és...démonló? Hát ez igazán nagyszerű.., Bahajlítoma  nyakma és élevezem ahog sörénye, fényesen a nyakamra tapad kecsen é büszklén lépdelek kia a partra.... a démonló sandán felnéz rám...erre én fennsőbségesen figyelm őt...de nem támad..semmit nem tesz.., csak vigyazz arra a pegazusra... Elég furcsa...nahy mindegy..

2.bejegyzés: Tehát ....szóval...sziget...nem tudom hol vagyok és azthiszem azt sem tovább akrok -e majd állni inne de mindestre egészentetszik itt. Szép és viszonylag kellemes szagú, hivogat de valmiért taszít is. Érzem ahogy az erő eltölti ujra a testem és felfedezésre csábít...de most nem...a testem fáradt ugyhogy most le kellen pihenni. Lassan lépdelek és kissé sántítok a hátsó lábamra, valójában nem fáj annyira de élvezem ....hogy..hogy sajnáltahtaom magam...Terebélyes tölgyfa van elöttem pár méterre és az árnyéka kelemesen elnyúlik a lábaim felé...hát végülis ő akrja ennyire... lassan belépek a sötét korona alá, és a valami misztiku lény világit meg...ez nagyon tetszik nekem... Felvetem fejem és kecsen lépek majd lassan óvatosan fekszem le a fa hüvős tövlbe. Nem alszom ...inkább figyelek és probélom felderíteni a helyzetemet...hegyek...mügöttem hegyek vannak magsak és elég veszélyesnek látszanak de vannak békésebb óriások is köztük, a közelben morajlika a tneger ahonnan jöttem..ez lealább biztos.. erdők...sok..és valahol talán egy édesvizű patak érzema levegőben...Vgay csak bele képzelem?....nem, valóban ott van végisimit rajtam egy ufrcsa idegen szellő amitől ki ráz a hideg....Halkan szuiszogok és most egy kicsi félk is, mintha valaki figyelne..ez nem tetszik... Különben meg hogy jön ahhoz?... felvettem fejem és szigoruan bátra félemet nem ismerően nézek körbe....Egy ponton érzem hogy megtaláltam támadómat, egyik fülem büszkén oldalra fordítom és hagyom sörényemet hadd ringassa a szél...fennsőbséges hangon  szólalok meg- Gyere elő...tudom hogy itt vagy!- Semmi...Ám hirtelena  bokrok közül egy nyúlánk lény lép ki , teste ezütös deres színínű és sörénye akkár firs havasokban a derengés... Büszkén és valahogy kiváncsian figyel , majd halkan fuj és közelebb jön...Muszály? Szeretek egyedül lenni .... Kedvesen rám néz és végigmér, én erre elég vsúnyéán lenézően tekintek a szemébe...tiszta és fényes gömb..nem hiszem hogy rosszat akr...Hirtelen megszólel,- Üdv...Én Silver Dancer vagyok...de hívj csak Silvernek..- mondja közben kissé pimaszul bámul engem, nyakát behajlítja és farkát zászlósan lengetti a friss hideg levegpben...

3.bejegyzés: Lassan távolságot tartav elindulok felé majd megállok... nakamat kecsen előrenyujtom és farkammal finoman csapo eggyet. Fennsőbségesen szólalok meg mintha csak bvalami rovarfélével lenne dolgom....- Üdv....Silver...Nekem nincs nevem ....nem is értem mért lenne rá szükség....- ez tényleg igaz....mindenhol másképpp neveztek...egyzsarvúnak, unikornisnak...és még ezernyi néven...csupán egy közös volt bennük..mindannyian megakrtak érinteni...Álltalában nem jhagytam bár meg esett hogy én is fiatal ember  kancák ölébe hajtottam a fejem, az békés volt .....de ezek már csak régi emléke melyet egészen furcsa homály leng körül...nah lljunk csak meg...lassan nem értem a saját gondoltaimat sem....Kis szél keletkezik körülöttünk és tenger illatát hoza valami egészen haladnó dologal keveredve...talán hegyek és növények szaga...talán más...bár be kell valanom nem igazán tetszik ez nekem...van benne valami.Valami ....halott...véres...homály...tartok tőle kissé....talán itt élnek a lidércménnek nevezett teremtmények is....Silver hirtelen kuncogni kezdt, ezüstös teste kissé rázkodik majd halkan fel nevet....Egyik fülemet számítóan oldalra fotrdítóm és krédően nézek rá...mintha valéami kiscsikóval lenne dolgom...- Min nevetsz?- kérdezem és közbn kissé szerencsétklenül közelebb lépel hozzá.- Ne haragudj de ahogy nyujtogatod a nyakad egészen olyan vagy mint egy idétlen zsiráf...- ujra felnevet...Hát ilyet még nem láttam..én? Zsiráf? egyáltalán mi az?.....hogy gondolja?! hangosan prüszkölök eggyet és ezzel rosszalásomat akarom neki kifejezni... szetncsére komolyan veszi....kedvesen és visszahúzódóan néz ráma nagy ezüstös szemivel de mostmár nem vonhatja vissza.....- Zsiráf mi,?- csapok eggyetb a farkammal és elinulok a llenkező irányba egészen a mags és kéklő hegyek orma felé. Ostoba.....remélem ennél vannak normáslisabbak is ezen a szigeten...bár azthiszem mégis csak élveztem egy kicsit a társaságát...néha flek mgölnek a saját gondolatim....

4.bejegyzés: Lassan lépdelek és így probálom végigmérni a hatalmas kőmonstrumot ami elöttem van...Silver idegesen felnyerít mögöttem  és hallom patái zaját...üget...felém üget ...Mit akar ez az idióta?... meg állok és bevárom. Nem nézek rá csak fennsőbségesen meredek előre élvezeme ahogy a kékes fény kecsen táncolt ezüstös szőrömön majd végigfut csavart szarvamon hogy onnét eltünhessen a végtelen légben. Hirtelen mellém ér..gyosaban mint vártam...egészen közel jön amit ne igazán tartok illendőnek magammal szemben..elvégre több ezer éves vagyok....-Jólvan..Bocsánat..én igazán nem akartalak megbántani- Ezüstö szemeit kérlelően nagyra nyítja sörlénye szinte vízszerűen folyik bele kecse arcába....nem tud meghatni...nah jó talán egy kicsit..Szép csődör....bár hozzám túl idétlen lenne....- Rendbven megbocsátok..- mondom neki kegyesen mire rögtön felderül.- És hová tartasz?- Nem szeretem hogy tegez de mindegy...amugy nem zavarna de nem kérdezte elöbb...hát igen érdekes dolgokon tudok fenn akadni....-Nem tudom... fel akarom fedezni a szigetet egy kicsit...hallotam már róla...amikor még az emberek világában éltem..- határozottan a hegy felé tekintek és ujra elindulok felé.- Embereke...?- egészen le esik azálla...valahogy annyira olyan mint egy kiscsikó....Nem válaszolok hadd jöjjön rá... elkezdek ügetni és már egy erdő részen járunk Silver patái alat a talaj idétlenül kopog míg alatt csak éppen hogy zörög...hát igen...szeretem ha mások nem haják a lépteimet..- Amúgy arra a hegyre én mennék...- mondta és idegesen felpillantott, Bátran nézett vele szembe és valahogy büszkén...most láttam elöször igazén ménnek...nem sokáig tartott...- Mert?- vettem oda neki...- Az a démonlovak területe...aki épeszöü nem megy magától oda...és egy ilyen kancának mint te... főleg nem kellene.- mondkja és közben idétlenül mosolyog...--Nah figyelje az ilyen kanca pedig oda fog menni..- hirtelen vágtába ugrok és villámgyoran eltűnök a bozotosban, hallom hogy követni probál és eszméletlenül gyors de mivel ő nem halhat engem egy idő után elmard mögöttem....Szinte szállok patái alig érik a földet és akkor sem csapnak zajt, sörényembe beletép a szél és érzem hogy nagyon gyors vagyok..egészen jól esik....

5.bejegyzés: Végre ujra egyedül vagyok...mostmár ujra csak lépésben haladok hiszen feleslege lenne el pazarolni az energiámat...az erdőben haladva találtam egy enyha hágót amin keresztül talán átjuthatok a hegyk túloldalára....egy kissé vészjólóak...már nem vagyok biztos benne hogy át akarok jutni rajtuk, a csúcsu egészen az égig ér és vadul kaszál bele a fehér hömpölygő felhőkbe. Kecsen lépdelek az enyhe emelkedőn ...és egész szórakoztatónak látszik ahogy néha hiába lépek a fekte csuszos köveken lejjebb csúszok...nah jó elegem volt.... vadul előre lendülök és vágtaó mozdulattal probálok fel kapaszkodni a lejtőn ....csak nem sikerül...mi fene van már?.....szemtelen dög...csak nem hagyja hogy fel másszak rajta.. Idegesen prüszkölök egyet és kecsen csapok a farkammal ...ez így nem fog menni...majd lassan elmosolyodva felnézek a vékony kevéssé magas hágóra...azthiszed okos vagy...na de vannak még ötleteim... oldal irámyba indulok el egyszer balra egyzser meg jobbra cikcakban...így viszonylag könnyen megy.Végül nagy felértem, különös hely ez az átjáró...Lenézek ahonnan jöttem és látom amint a táj titokzatosan terül el a patáim elött... a tenger vadul hullámzik és a vizzen hófehér tajtáék csillog az erdő fáinak koronáját egyr erősebben tépi a szél...vihar minden bizonnyal... mélyen beleszagolok a levegő emyl ide  nagyon hüvös.. és máris tudom hogy el kellene innen tűnni.... az égen sötét felhők gyülekeznek....egy hirtelen egy villam hasítja keresztűl őket... ezüstös szőröm ugyanabban a pillanban fevillan..ez egészen tetszik nekem....sörényembe bele tép szél , és lágyan hullámzik mögöttem tudom hogy páratlan látványban van részem..nah é persze annak is aki engem néz... Kékes szemem el-el vakul  egy pillantra az esőtöl és szarvam kékesen fénylik ahopgy érzem felszabadul az erőm.... Majd lassan méltoság teljesen megfordulok és lenézek a másik oldalon is ...sötét mély kapttó van alattam , elég meredeknek látszik, hatalmas feketkőtömbök vannak minden felé...talán le tudodk jutni....hirtelen furcsa szárnysuhagás hallok..kissé összrezzenek tőle elvégre is, démonlovak vannak a közelbn.... látom amint egy sötét árny repül a felhők között... azthiszem elég nagy ahhoz hogy féljek től... lesunyom a fülem és habozás nélkül elindulok lefelé a meredek kaptatón... a talaj vizs és nagyon csúszik ali bírom tartani magam...ostoba vagyok hogy nem maratam odafent itt még védekezni sem tudok...

6.fejezet: Remegek az árny közelít és valami ujjat érzek benne... valami elpuszttíhatatlant...Ilyet eddig soha nem tapasztaltam soha. Az eső hirtelen kezd esni a cseppek jéghidegek és fázom de azhoszem ez lesz a legkisebb gondom...a talaj mozog alattam és egyre lejjeb csúszom egyszerűen nem lehet megállni ebben a fekete mocsokban!.... Oldavást álok és ezüstös szőrőmet sötét foltok színezik be... sok sok ronda fekte paca...igen kellemetlen érzés....Hirtelen az árny előrenyúlik..nem látom pontosan hisz egy felhő takrja abban viszont biztos vagyok hogy ő pontosan tud rólam már mindent....és ez baj...Érzem valami nyomást...mintha csak beakarna törni a gondolataimba....igen...ám sok időm volt rá hogy megtudjam ez hogyan is kjell kivédeni! Nah megállj csak!....Erősen koncentrálok és hirtelen szinte visszaütök a saját kékes szürkés ködös lekemmel ....figyel..és meg sem inog...ez kezd nem tetszeni.. A szarvam fe villan és fénylenni kezdek... kiost azthiszem nem akarok meghalni....az elég izléstelen dolog...főleg egy ilyen helyen... Körülöttem hatamas hegyfokok  penge élként nyesnek bele az égbe  alattam vörses ködös terület és minden ilyeszutpően mozdulatlan és halott....Okos vagyok hohy ilyenkor i csak a tájat figyelem....végülis két fa között talán belefér egy halálos támadás....az árny hirtelen tűnik előr és leszáll a hegyoldalra....halamas fényes fekte szárnyian halkan koppanak a vízcseppek akárcsak megannyi jegesszilánk....csontos pofáján színes jegyek fénylenek vészjelzően és ijesztőe vigyorra húzza száját..ismerem őt...nagyon régről....de soha nem felejtem el.....DáhNethet....

7.fejezet:Nah jó..viselkedjünk úgy mintha nem vennénk észre..végülis annyi itt az érdekes látnivaló...Szépen továbblépdelek lefefelé a lejtőn a lábaim remegnek alattam ahogy probűálok a darabokra omló sziklákon megkapaszkodni, sörényemet a szemembe fújja a szél..Hirtelen valami furcsa érint meg ..olyan maelytől összerándulok és nem tetetett undorral kihúzom magam..szépen hátrasandítok..DáhNeth vigyorogva áll melettem , kegyesen csapkód éjfekte farkával és sötét szemüregeiben vöröses félgömmb táncol akár egy lángnyelvből kecsesen kipattanó szikra...Nah most mi lesz??????..észrevett...nah mooost mi lesz?...-Üdv...azt hiszem emlékszem rád kedves...- a mén fekete sörénye fátyolkánt csontos pofájára omlik amelyen félelemtesen izzanak a jelek..ilyenkor vadászik..tudom ról.hisz volt már ilyen kalandban részem - Üdv neked is..démonló..én is emlékszem rád..de tudod én nem tudok kellemes emlékeket felhozni..Mélyen furcsa szemeibe nézek és magasra vetem a fejem..hagy érezze alárendeltnek magát...vigyorog...Ezhülye...tetszik neki amit mondtam?! ....ez hülye,,,ez elemebeteg..a szél egyre hangosabban süvít és a talaj szinte már sötét kavargó sártengerré vált amely kérlelhetetlenül ömlik lefelé a meredk szirtekről..Szembe fordulok vele...DáhNeth csak nevet..- Ez érdekes lesz nem igaz kedvesem?Ugy látom te nem szeretnél annyira meghjalni mint a többiek..mondjuk egy kicsit azért félhetnél tőlem..- ekközben méreget mintha az ebédje lennék..az egészben az a szomorú hogy ha nem vigyázok tényleg az leszek...ezüstös szőröm felizzik, erőt gyüjtök hogy túl élhessem ezt...