Menoir ruganyosan haladt előre béár nem voltak szárnyai mégia képes volt a repülésre, szarva végén fehér gömbizzot és szinte jelölte útjá. A mén jele keservesen világítottak és sörénye szinte gybeolvadt az éggel, körülött enéha furcsén tiszta fényke játszoitták " játékaikat" melyekel elkápráztaták a felhőket. A mén szadbadon szárnyalt minde kötötség nélkül azonban kissé ideges is volt hiszen nem tudta milyen sziget van alatta...idegen volt ám nem bánta soha nem maradt túl sokáig egy helyen... sé csupán egy dolog érdekelte.....az hogy feltte a végtelen ég milyen színben játszik épp.